Körbehatároltak, és mégis itt vagyunk! – szárazberki összetartozás Trianon centenáriumán
Pontosan egy esztendeje készülnek a szárazberkiek, hogy a hármas határ településeivel együtt Trianon centenáriumán kilencedik alkalommal élhessék meg a nemzeti összetartozást.
Ehhez, még a tavalyi megemlékezés eseményére elkészült azon hármas kopjafák egyike, amelyek a templom északi oldalán kialakítandó emlékpark és játszótér központi helyén fognak helyet kapni. A park munkálatai kora tavasszal elkezdődtek, de a közmunkát le kellett állítani, és sokáig úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány a 100. évfordulóra emlékeztető eseményeket a négy fal közé száműzi. Nem így történt, és ha nem is lehettek együtt a szárazberkiek a határon túli testvértelepülések tagjaival, de a vasárnapi szabadtéri istentiszteletre és megemlékezésre igen szép számban gyűltek össze.
Isten üzenete a bibliaolvasó kalauz aznapra kijelölt igéje, a Mózes első könyve 33. része alapján érkezett meg a résztvevők szívébe, amely történet Ézsau és Jákób kibékülésének eseményét tartalmazza. A két testvér már az anyaméhben vetekedett egymással, majd a csalással megszerzett atyai áldást követően Jákóbnak menekülnie kellett testvére bosszúja elől. A XX. század számtalan testvérnép ellentétét okozta az egymás megkerülése, az érdek érvényesítése és a földi célok kegyetlen eléréséért, amelyeknek szikrái a nagyhatalmak „oszd még és uralkodj” politikája sikerrel szolgált. Jákób csalása következtében a család tagjai egymástól több évig voltak távol, pedig formálhatták volna közösen a jövőt a gyűlölet határai nélkül. Ebből is kitűnik, hogy a földi kívánságok mindig elválasztanak egymástól, míg a mennyeiek örökkévalók és összekötnek. Száz éve Szárazbereknek különös sors jutott, hiszen az elszakítást jelképező szögesdrótok magyar-román-csehszlovák határkerítései elszakítottak egymástól számtalan testvért, rokont, barátot úgy, hogy sokáig azt kellett lenyelni a történelem hamisítóinak tollából, hogy akik túl oldalt élnek, azok ellenségek. Persze ezt senki sem hitte, hiszen nagyszüleink és dédszüleink pontosan ismerték az igazságot, amit ha titokban is, de elmondtak gyermekeiknek és unokáiknak, akik ráadásképpen kaptak hitet és erőt, és az anyanyelv áldásainak és hagyományaink megélésének köszönhetően ma is létezünk, és létezni fogunk. Ideje van annak, hogy a Kárpát-medence népei keressék az egymáshoz vezető utakat, találják meg egymást, mint tette azt Ézsau és Jákób, és a teljes igazság és a kölcsönös bocsánatkérés révén építsenek közös jövőt.
Az igehirdetést követően a jelenlévők Lengyel István polgármester és Béres Antal alpolgármester biztató szavaiból meríthettek erőt. Ezek után a templom cintermében egy tartalmas kulturális műsor bemutatására került sor. Verseket szavaltak: Enyedi Barbara, Kása Petra, Karádi Csenge, Bara Dorka és Papp Amanda. Őket követte az egyházközség kórusának szolgálata, a Lehajló Rozmaring néptánccsoport tánca, majd a Nagy Háborúban elesettek emléktáblájánál a jelen lévő intézmények képviselői elhelyezték koszorúikat.
A megemlékezés a himnusz eléneklésével zárult, majd a legkisebbek birtokba vehették a leendő játszótér első, hintákból és csúszdából álló kompozícióját, amely a Communitas Alapítvány ajándéka, amit ezúton is szeretnénk megköszönni.
